Bekötési rajz
Helyes bekötés
Mozgásérzékelő kapcsoló helyett
Folyosóra, előszobába vagy kamrába – oda, ahol rövid ideig kell a világítás, és gyakran tele van a keze. A háromvezetékes fali érzékelő az ajtó melletti kapcsoló helyére, mély szerelvénydobozba kerül, de a billentyűvel ellentétben nulla kell neki: L, N és ↓ kapocs. Az elosztótól az érzékelőig 3×1,5-ös kábel fut: a barna egyenesen az L-re, a kék és a zöld-sárga gyorskötőkre, a nulla gyorskötőjéről pedig rövid átkötés megy az érzékelő N kapcsára. A lámpatesthez szintén 3×1,5-ös: a barna a ↓ kimenetről, a kék és a zöld-sárga ugyanazokról a gyorskötőkről.
Mi történik
Lámpatest: nem világít
Feszültség alatt
Kábelek
| Honnan → hová | Erek × keresztmetszet |
|---|---|
| Elosztó → Ajtó | 3×1,5 mm²zöld-sárga, kék, barna |
| Ajtó → Lámpatest | 3×1,5 mm²zöld-sárga, kék, barna |
Bevásárlólista
- B10-es kismegszakító a világítási áramkörhözaz elosztóba, ha még nincs külön világítási áramkör1 db
- Háromvezetékes mozgásérzékelő (L, N, ↓)1 db
- Keret, 1-es1 db
- Mély szerelvénydoboz, 60 mm1 db
- Wago-típusú gyorskötő 2 vezetékhez1 db
- Wago-típusú gyorskötő 3 vezetékhez1 db
- 3×1,5 mm²-es kábel — egy szakasz2 db
Hogyan működik a mozgásérzékelő és az alkonykapcsoló
A mozgásérzékelő saját elektronikával rendelkező kapcsoló. A fázis az L kapocsra érkezik, a lámpához a ↓ kimenetről megy, az elektronikának pedig L és N közötti táp kell, ezért az érzékelőhöz – a hagyományos billentyűvel ellentétben – nullát is vezetünk. Mozgást észlelve az érzékelő összeköti az L-t a ↓-vel, az utolsó mozgás után pedig még egy ideig égve tartja a lámpát – ezt a házon lévő szabályzóval állítják be. Az érzékelőnek saját fényküszöbe is van: amíg világos van, nem kapcsolja fel a lámpát. Az interaktív rajzon nincs időzítő és küszöb: a „Mozgás van” bemenet egyszerűen zárja az érintkezőt.
Az alkonykapcsoló sötétedéskor kapcsolja fel a világítást. A DIN-sínes modul az elosztóban van, és L és N kapcsáról kap tápot, a megvilágítást pedig egy kint elhelyezett külső fényérzékelő méri. A kimeneti érintkezője potenciálmentes: nincs rajta saját fázis, ezt a közös kapocsra rövid átkötéssel adjuk a kismegszakítóról, és az érintkező másik kapcsáról megy a lámpához. Sok alkonykapcsolónak van be- és kikapcsolási késleltetése, ezért egy elhaladó autó fényszórójától nem villan fel a lámpa.
A kapcsok jelölése gyártónként eltér. A Steinel érzékelőjén a kapcsok L, N és L – a kimenet ugyanazt a betűt kapja, a fenti rajzon ↓ nyíl jelöli. A Finder alkonykapcsolóján a táp A1 és A2, az érintkező 11 (közös) és 14, a Thebennél a táp L és N, az érintkező 1-2-3. A fenti rajzon a táp jelölése L és N, az érintkezőé 1 és 2; a saját készülékénél nézze meg a házán lévő rajzot.
Mozgásérzékelő: mit kell megvenni, és hogyan lehet kézzel bekapcsolni a világítást
Szokásos vezetékezéshez háromvezetékes érzékelőt válasszon: L, N és ↓. A kapcsoló helyére szerelvénydobozba való fali érzékelő kerül, sok gyártónál ugyanazokban a sorozatokban, mint a kapcsolók, ugyanazokhoz a keretekhez. Mély, 60 mm-es doboz kell hozzá: az érzékelőn kívül a nulla és a védőföld gyorskötői is belekerülnek. Léteznek nulla nélküli, kétvezetékes érzékelők is – ez másik készülék, a lámpán keresztül kap tápot, mint a nullavezető nélküli okoskapcsoló. Minimális terhelés kell neki, a Legrand 0 952 11-nél 2 W-tól, ha pedig a világítás rendetlenkedik, a lámpatestnél kompenzátort tesznek. Ha egy áramkörön több ilyen érzékelő van, nő a minimális terhelés. A bejárathoz és a kertbe kültéri, legalább IP44 védettségű érzékelőt válasszon.
Az érzékelő magától lekapcsolja a világítást, és ez néha zavaró: takarít a kamrában, és kialszik a lámpa. Ezért a kézi bekapcsolást előre tervezze meg, amíg a kábelek nincsenek a falban. A legegyszerűbb egy hagyományos kapcsoló a szomszédos dobozban, az érzékelőt megkerülve bekötve, az L és ↓ kapcsai közé, mint a fenti rajzon. Felkapcsolja – a lámpa folyamatosan ég, lekapcsolja – ismét az érzékelő működik, mozgás közben viszont ez a billentyű nem tudja lekapcsolni a világítást. Ha kikapcsolt mód is kell, a Steinel csillárkapcsolós rajzot ad.
Egyes érzékelőknek gyárilag van nyomógomb-bemenete, például a Busch-Jaeger és a Niko érzékelőinek és a Theben LUXA 103-nak. Ilyenkor kapcsoló helyett nyomógombot tesznek, és az útmutató szerint kötik be; a Busch-Jaegernél megvilágított nyomógomb erre a bemenetre nem alkalmas. A süllyesztett Busch-Jaeger érzékelőn a „ki”, „automatikus” és „be” mód a házon lévő tolókapcsolóval is váltható.
Alkonykapcsoló: mikor jobb, és hova kerüljön a fényérzékelő
A legtöbb mozgásérzékelőnek már van saját fényküszöbe, ezért egy érzékelős lámpához nem kell külön alkonykapcsoló. Az elosztóba tett alkonykapcsoló akkor kifizetődőbb, ha több lámpa van: a bejárati lámpa, a kerti út és a homlokzat világítása egyetlen fényérzékelőről, egyszerre kapcsol be, nem mindegyik a maga módján. Egy másik ok az időzítés, ha sötétedéskor kell a világítás, de nem egész éjjel: válasszon beépített órás alkonykapcsolót, vagy tegyen mellé az elosztóba moduláris időkapcsolót, hogy éjjel magától kialudjon a lámpa. Ha pedig csak mozgásra és csak sötétben kell világítás, az alkonykapcsoló táplálja a mozgásérzékelőt, mint az „Alkony és mozgás” kapcsolásban.
A fényérzékelőt kint, az északi falra szerelik, közvetlen napfénytől védve, és úgy, hogy ne essen rá a vezérelt lámpa fénye; közvilágításhoz a Theben a keleti oldalt javasolja. Különben a lámpa maga világítja meg az érzékelőt, az alkonykapcsoló azt hiszi, hogy hajnalodik, és lekapcsolja, sötétben pedig újra bekapcsolja – és ez így megy körbe-körbe.
A fényérzékelőhöz külön kábel megy: a Findernél legfeljebb 50 m, a Thebennél 1,5 mm²-es keresztmetszetnél legfeljebb 100 m, 0,75 mm²-esnél legfeljebb 50 m. Erősáramú kábelek mellett nem vezetjük. A Findernél az érzékelő ereinek polaritása mindegy, a Thebennél nem, nézze meg a jelölést.
Kábelek, érszínek és kismegszakító
Az érszíneket a HD 308 határozza meg: a fázis barna, fekete vagy szürke, a nulla kék, a zöld-sárga kizárólag védőföld, soha nem fázis vagy nulla. A kábel láncszerűen fut: az elosztótól az érzékelőig 3×1,5-ös, az érzékelőtől a lámpatestig szintén 3×1,5-ös. Az érzékelő dobozában az elosztó felől jövő barna egyenesen az L-re megy, a két kábel kék és zöld-sárga ereit gyorskötőkkel kötjük össze, a nulla gyorskötőjéről pedig rövid átkötés megy az érzékelő N kapcsára. Így a nulla és a védőföld megszakítás nélkül halad át a dobozon a lámpatestig, a kék pedig mindenhol nulla marad. Ha otthonában kötődobozos a vezetékezés, a kapcsolás ugyanaz, csak a kötések helye változik, de az érzékelőhöz mindenképpen el kell jutnia a nullának.
A „folyamatos bekapcsolás” billentyűhöz az érzékelőtől 4×1,5-ös kábel megy: a barna a fázis az L kapocsról, a fekete a billentyű kimenetéről vissza a ↓-re, a szürke tartalék, a végeit leszigeteljük. A 4×1,5-ös kábelben nincs kék ér, az összes használt ér fázisszínű, átjelölés nem kell. A zöld-sárgát az érzékelőnél a védőföld gyorskötőjébe, a billentyűnél a betét PE kapcsára kötjük, ha van ilyen, különben a végét leszigeteljük. A védőföldet minden dobozig elvezetjük, akkor is, ha a készüléken nincs rá kapocs: Németországban ezt a szabvány előírja. Az elosztótól a bejárati lámpáig vagy a kültéri érzékelőig szintén 3×1,5-ös kábel megy, átjelölés nélkül: a barna a fázis az alkonykapcsoló 2-es kapcsáról, a kék a nulla, a zöld-sárga a védőföld.
A világítás külön áramkörön van az elosztóban: B10-es kismegszakító 1,5 mm²-es kábelen. Spanyolországban a világításhoz 10 A kötelező. Németországban 1,5 mm²-re B16-ot is tesznek, de csak ott, ahol a kábel a szabvány táblázata szerint 16 A-t bír (falban védőcsőben vagy a fal felületén), és nem hőszigetelt falban.
Bekötési rajzok
Mozgásérzékelő kapcsoló helyett
Folyosóra, előszobába vagy kamrába – oda, ahol rövid ideig kell a világítás, és gyakran tele van a keze. A háromvezetékes fali érzékelő az ajtó melletti kapcsoló helyére, mély szerelvénydobozba kerül, de a billentyűvel ellentétben nulla kell neki: L, N és ↓ kapocs. Az elosztótól az érzékelőig 3×1,5-ös kábel fut: a barna egyenesen az L-re, a kék és a zöld-sárga gyorskötőkre, a nulla gyorskötőjéről pedig rövid átkötés megy az érzékelő N kapcsára. A lámpatesthez szintén 3×1,5-ös: a barna a ↓ kimenetről, a kék és a zöld-sárga ugyanazokról a gyorskötőkről.
Érzékelő „folyamatos bekapcsolás” billentyűvel
Ha a világítás néha hosszabb ideig kell – kitakarítani a kamrát, dolgozni valamit a lépcsőn –, az érzékelő mellé hagyományos kapcsolót tesznek, amely az érzékelőt megkerülve kapcsolja be a lámpát. Az érzékelő L és ↓ kapcsára kötjük, az érintkezőjével párhuzamosan: a Steinel rajzán erre „automatikus – folyamatos” kapcsoló szerepel. A kapcsoló a falon, a szomszédos szerelvénydobozban van, az érzékelőtől 4×1,5-ös kábel megy hozzá: a barna a fázis az L kapocsról, a fekete visszaviszi a ↓-re, a szürke tartalék, semmit sem kell átjelölni. Felkapcsolja – ég a lámpa, lekapcsolja – ismét az érzékelő működik, mozgás közben viszont ez a billentyű nem tudja lekapcsolni a világítást.
Alkonykapcsoló: bejárati lámpa sötétedéskor
A bejárati lámpa, a kerti út vagy a homlokzat világítása magától felgyullad, amikor besötétedik, és reggel kialszik. A moduláris alkonykapcsoló az elosztóba, a B10-es kismegszakító mellé kerül, a külső fényérzékelője pedig kint az északi falra. Az alkonykapcsoló az L és N kapcsáról kap tápot, a lámpát a kimeneti 1–2 érintkezője kapcsolja: ez potenciálmentes, ezért az 1-es kapocsra a fázist rövid átkötéssel adjuk a kismegszakítóról, a 2-esről pedig egy 3×1,5-ös kábel barna erén megy egyenesen az elosztóból a bejárati lámpához. A lámpa nullája annak az RCD-szekciónak az N-sínjéről jön, amelyben a világítási kismegszakító van, a védőföld a PE-sínről.
Alkony és mozgás: éjszakai világítás
A bejárati világítás csak akkor gyullad fel, ha sötét van, és valaki odaér: az alkonykapcsoló kimenete fázissal táplálja a kültéri mozgásérzékelőt, ezért nappal az érzékelő feszültségmentes, éjjel pedig a szokásos módon működik. Az elosztótól a kültéri érzékelőig 3×1,5-ös kábel fut: a barna a fázis az alkonykapcsoló 2-es kapcsáról az érzékelő L kapcsára, a kék és a zöld-sárga a házában lévő gyorskötőkön halad át, és a ↓ kimenettel együtt megy a bejárati lámpához, szintén 3×1,5-ösön. A legtöbb érzékelőnek saját fényküszöbe van, és egy lámpához ez általában elég. Az alkonykapcsolót akkor teszik az érzékelő elé, ha annak nincs saját küszöbe, ha a fénymérés szempontjából rossz helyen van, vagy ha egyetlen fényérzékelővel több érzékelőt és lámpát akarnak egyszerre vezérelni.
Gyakori hibák
Érzékelő nulla nélkül
A háromvezetékes érzékelőt hagyományos kapcsolóként kötötték be: fázis az L-re, a lámpához menő vezeték a ↓-re, az N kapocs pedig üresen maradt – nem került rá átkötés a nulla gyorskötőjéről. Az érzékelőnek nincs tápja, az érintkezője nem zár, és a lámpa nem gyullad fel, akárhogy járkál előtte.
Miért nem szabad így
Veszély nincs, de az érzékelő nem működik. Elektronika van benne, és ennek mindig kell táp L és N között, akkor is, ha a világítás ki van kapcsolva. Tegyen rövid átkötést a dobozban lévő nulla-gyorskötőről az érzékelő N kapcsára. Ha a kapcsoló helyére nem jut el nulla – régi vezetékezésnél oda gyakran csak a fázis és a lámpához menő vezeték érkezik –, húzzon az elosztótól nullát is tartalmazó 3×1,5-ös kábelt, mint a fenti rajzon, vagy válasszon nulla nélküli, kétvezetékes érzékelőt: ez másik készülék, minimális terhelés kell neki, és néha kompenzátor a lámpatestnél. Ne vegyen nullát a szomszédos dugaljból vagy másik áramkörről: az áram az egyik áramkör fázisán megy el, és a másik nulláján tér vissza, így az áram-védőkapcsoló leoldhat.
Billentyű sorba kötve az érzékelővel
A „folyamatos bekapcsolás” billentyűt nem az érzékelő megkerülésére, hanem a kimenete megszakításába kötötték: az érzékelő ↓ kapcsáról a fekete a billentyűre ment, a billentyűről a szürke visszatért az érzékelő dobozába egy gyorskötőre, onnan pedig a barna ment a lámpatesthez. A lámpa csak akkor gyullad fel, ha a billentyű be van kapcsolva, és van mozgás. Folyamatosan bekapcsolni nem lehet, a kikapcsolt billentyű pedig egyszerűen lekapcsolja az érzékelőt.
Miért nem szabad így
Veszély nincs, de a billentyű nem azt teszi, amiért felszerelték. Ahhoz, hogy a lámpa mozgás nélkül is égjen, a billentyűnek az érzékelőt megkerülve kell fázist adnia a lámpára: az egyik kivezetése az érzékelő L kapcsára, a másik a ↓-re kerül. A sorba kötött billentyű csak arra jó, hogy az érzékelőt teljesen lekapcsolja. Ha mindhárom mód kell – automatikus, folyamatosan bekapcsolva és kikapcsolva –, a Steinel erre csillárkapcsolós kapcsolási rajzot ad.
A mozgásérzékelő és az alkonykapcsoló bekötése lépésről lépésre
Kapcsolja le a világítás kismegszakítóját
Az elosztóban kapcsolja le a világítási áramkör kismegszakítóját, ha pedig nem tudja, melyik az, a főkapcsolót. Ha az alkonykapcsolót az elosztóba szereli, a főkapcsolót kapcsolja le. Szóljon a háztartás többi tagjának, hogy senki ne kapcsolja vissza.
Ellenőrizze a feszültségmentességet
Először egy biztosan működő dugaljon próbálja ki a feszültségvizsgálót vagy a műszert. Aztán mérje meg az összes eret az érzékelő és a billentyű dobozában és a lámpatestnél, az elosztóban pedig a világítási kismegszakító kapcsait: egymás között és mindegyiket a védőföldhöz képest.
Vezesse be a kábeleket, és jelölje meg az ereket
Az érzékelő dobozába két 3×1,5-ös kábel érkezik: az elosztó felől és a lámpatest felé, „folyamatos bekapcsolás” billentyűnél pedig még egy 4×1,5-ös a szomszédos doboz felé. Jelölje meg, melyik kábel honnan jön. A billentyűhöz menő kábel mindkét végén tartsa magát ugyanahhoz a szabályhoz: barna – L, fekete – ↓, szürke tartalék.
Kösse össze a nullát és a védőföldet a dobozban
Az elosztó felől jövő kéket és a lámpatest felé menő kéket vezesse egy gyorskötőbe, és tegyen róla rövid átkötést az érzékelő N kapcsára. Az elosztó felől, a lámpatest felé és – ha van – a billentyű felé menő zöld-sárgákat kösse össze egy másik gyorskötővel. A tartalék szürke végeit szigetelje le.
Kösse be az érzékelőt, a billentyűt és a lámpatestet
Az elosztó felől jövő barnát az érzékelő L kapcsára, a lámpatest felé menő barnát a ↓ kimenetre kösse; a Steinelnél a kimenet jelölése szintén L, ezért nézze meg a házon lévő rajzot. A „folyamatos bekapcsolás” billentyűt a 4×1,5-ös kábellel kösse be: a barna az érzékelő L kapcsáról a billentyű L kapcsára, a fekete a billentyű kimenetéről az érzékelő ↓ kapcsára megy. Ha két vezeték nem fér be az érzékelő kapcsába, kösse össze őket egy rövid átkötéssel együtt gyorskötőben, és az átkötést vezesse a kapocsba. A lámpatestnél: L – barna, N – kék, PE – zöld-sárga.
Szerelje be az alkonykapcsolót az elosztóba
Pattintsa az alkonykapcsolót a DIN-sínre a B10-es kismegszakító mellé. A kismegszakítóról a fázist az L-re (a Findernél A1), a nullát az N-re (A2) annak az RCD-szekciónak az N-sínjéről, amelyben a világítási kismegszakító van: egy másik szekció sínjéről vett nulla leoldja az áram-védőkapcsolót. Rövid átkötéssel adja ugyanarról a kismegszakítóról a fázist az érintkező közös kapcsára (a rajzon 1, a Findernél 11), a másik kapocsról (2, a Findernél 14) pedig vezesse egy 3×1,5-ös kábel barna erét a lámpához vagy a kültéri érzékelőhöz; ennek a kábelnek a kék ere ugyanarra az N-sínre, a zöld-sárgája a PE-sínre kerül. A kültéri érzékelő házában a nullát és a védőföldet gyorskötőkön vezetjük át a lámpához, ahogy a dobozban. A fényérzékelőt külön kábellel, az útmutató szerint kösse be.
Ellenőrizze és állítsa be
Kapcsolja vissza a kismegszakítót, és menjen el az érzékelő előtt: a lámpának fel kell gyulladnia, és a beállított idő után ki kell aludnia. Nappali próbához állítsa a fényküszöböt maximumra, az időt rövidre, aztán állítsa vissza a kívánt értékeket. Kapcsolja be a „folyamatos bekapcsolás” billentyűt: a lámpának mozgás nélkül is égnie kell. Az alkonykapcsolót úgy ellenőrizze, hogy vastag anyaggal letakarja a fényérzékelőt: a lámpának fel kell gyulladnia, néha az útmutatóban megadott késleltetéssel.
Biztonság, és ki végezheti a bekötést
Csak lekapcsolt kismegszakító mellett dolgozzon, miután feszültségvizsgálóval vagy műszerrel minden eret ellenőrzött, magát a vizsgálót pedig előtte egy biztosan működő dugaljon kipróbálta. Az alkonykapcsoló az elosztóba kerül: előtte kapcsolja le a főkapcsolót, és ne feledje, hogy a főkapcsoló betáp felőli kapcsai feszültség alatt maradnak. Hogy ki végezheti az ilyen munkát, azt az Ön országának jogszabályai határozzák meg. Magyarországon villamos berendezésen csak megfelelő szakképesítésű személy dolgozhat, és a berendezést bekapcsolás előtt ellenőrizni kell. Németországban a vezetékezésen csak a hálózatüzemeltető nyilvántartásában szereplő villanyszerelő változtathat, Spanyolországban engedéllyel rendelkező szerelő, Lengyelországban SEP-képesítésű szakember. Az Egyesült Királyságban a kapcsoló cseréjét a Part P szerint nem kell bejelenteni, de a munkának meg kell felelnie a BS 7671-nek. Számos más országban a vezetékezésen csak villanyszerelő dolgozhat, ezért nézzen utána a helyi szabályoknak.
Gyakori kérdések
Hogyan kell bekötni a mozgásérzékelőt kapcsoló helyett?
A háromvezetékes érzékelőnek nulla kell, ezért az elosztótól 3×1,5-ös kábel megy hozzá: a barna a fázis az L-re, a kék és a zöld-sárga a dobozban lévő gyorskötőkre, a nulla gyorskötőjéről rövid átkötés megy az érzékelő N kapcsára. A lámpatesthez szintén 3×1,5-ös: a barna a ↓ kimenetről, a nulla és a védőföld a gyorskötőkről. Mély, 60 mm-es dobozt használjon. Ha a kapcsolóhoz csak a fázis és a lámpához menő vezeték érkezik, ott nincs nulla: új kábel vagy kétvezetékes érzékelő kell. A világítási áramkört B10-es kismegszakító védi.
Beköthető-e a mozgásérzékelő nulla nélkül?
A hagyományos háromvezetékes érzékelő nem: nulla nélkül az elektronikájának nincs tápja, és a lámpa nem kapcsol be. Léteznek nulla nélküli, kétvezetékes érzékelők, például a Legrand 0 952 11. Ezek a lámpán keresztül kapnak tápot, ezért minimális terhelés kell nekik – ennél a típusnál 2 W-tól –, hibás működésnél pedig kompenzátor a lámpatestnél. Ne vegyen nullát a szomszédos dugaljból: az másik áramkör, és az áram-védőkapcsoló leoldhat.
Hogyan lehet a mozgásérzékelős lámpát folyamatosan bekapcsolni?
Tegyen hagyományos kapcsolót a szomszédos dobozba, és kösse be az érzékelőt megkerülve: az egyik vezetéket az érzékelő L kapcsára, a másikat a ↓ kimenetre. Felkapcsolja – a lámpa folyamatosan ég, lekapcsolja – ismét az érzékelő működik. Az érzékelőtől a billentyűig 4×1,5-ös kábel fut: a barna és a fekete fázist vezet, a szürke tartalék, átjelölés nem kell. Ha az érzékelőnek van nyomógomb-bemenete, kösse rá a nyomógombot az útmutató szerint. A billentyűt ne kösse sorba az érzékelő kimenetével: így csak lekapcsolni tudja az érzékelőt.
Hova kerüljön az alkonykapcsoló érzékelője?
Kint, az északi falra, árnyékba, közvetlen napfénytől védve, és úgy, hogy ne essen rá a vezérelt lámpa fénye. Különben a lámpa megvilágítja az érzékelőt, az alkonykapcsoló azt hiszi, hogy hajnalodik, és a lámpa körbe-körbe ki- és bekapcsol. A fényérzékelő kábelét az erősáramú kábelektől külön vezetjük, típustól függően 50–100 m hosszig.